Ebben a cikkben sem fogjuk újra feltalálni a spanyol viaszt. Megint egyszerű, jól használható világítás jön. Ennél már nincs is egyszerűbb – jobb híján ambiens világításnak hívom.

Ez a blogpost-sorozat a stúdióvilágításról szól. Gyakorlott fotósoknak, akik ezen a területen még bizonytalanok. Egyszerű, jól használható világításokat mutatunk be, minden részben egyet. Minél gyakorlatiassabban, a lehető legkevesebb elmélettel és szakzsargonnal.

h20 header logo shortBEMUTATKOZÁS: Fotósként fő témánk az ember – reklám, lifestyle, portré, divat és image fotók. A H20 lifestyle fotóstúdió Budapest belvárosában üzemel, a Westend-hez közel. A műterem bérelhető is. Munkáinkról és a stúdióról többet tudhattok meg a weboldalon. www.h20.hu

A majdnem természetes fény


Az ambiens világítás a sok természetes fény alternatívája a stúdióban. Szereted, ha minden világos és nincsenek erős árnyékok? Ha nagyobb területen szabadon mozgathatod a modellt, anélkül hogy folyton utána állítanád a fényeket? Akkor ez a te világításod! De hasznos olyankor is, ha a modell magától mozog sokat – például kisgyerek, akiről nem tudhatod előre hova szalad, merre fog nézni…

A feladat: olyan világítást összerakni a stúdióban, ahol a modell szabadon mozoghat a díszletben.  Nekidőlhet a hátsó falnak, pózolhat az ablak előtt, vagy egészen előre jöhet, méterekkel a díszlet elé. Úgy szeretnénk fotózni, hogy bárhova is megy a területen belül (akár több méternyit bármilyen irányban), se a vaku beállításokat, se a kamera expozíciós értékeit ne kelljen módosítani.

Úszunk a fényben

Ez a világítás azért ambiens, mert nem a modellt világítjuk meg, hanem a stúdiót. Egyetlen vakut sem irányítunk a modellre, sőt, a közelébe sem visszük. Magát a stúdiót világítjuk ki, hogy “ússzon a fényben”. A modellt csak falakról, mennyezetről visszavert, szórt fény éri. Gépre szerelt rendszervakuval sokszor villantunk így – ez biztos sokaknak ismerős. De miért ne tehetnénk ugyanezt a stúdióvakukkal? És miért ne használhatnák egyszerre többet is?

Miután eldöntötted, a helység melyik felén lesz a modell, kiválasztasz egy attól távol eső, lehetőleg fehér falat. Lehet akár sarok is, és érdemes belevenni a mennyezet egy részét. Legyen minél nagyobb! A kiválasztott területet nagyjából egyöntetűen és jó erősen megvilágítod egy vagy több vakuval –  voltaképpen nagy, összefüggő, világító felületté teszed, mintha hatalmas ablak lenne. A későbbiekben így is fogok rá hivatkozni: a világító felület.

Az innen visszaverődő fény fogja megvilágítani a modellünket és a környezetét, bármerre is jár a stúdió másik felében. A alábbi képen is jól látható, hogy az ernyő háttal van, igazából kitakarja a vaku elől a modellt, a fényt a falra és a mennyezetre veti az ellenkező irányban, és a modellt csak az onnan újra visszaverődő fény érheti el.

Kisebb helység esetén elég lehet erre egyetlen vaku is, nagyobb terem esetén, akár 3-4 is munkára fogható.

Miért van az, hogy ebben a világításban a modell szabadon fogolódhat?

Azért, mert a fény nem egy határozott irányból jön, hanem szinte mindenhonnan, ezért sehol nem keletkeznek zavaró árnyékok, jelentősen sötétebb részek.

De miért mozoghat szabadon?

Ezt nagyon hasznos lenne elméletben is megérteni, de megígértem, hogy nincs szakmázás. Egyszer biztos írok majd róla, példa fotókkal, mert ez tényleg fontos,. Most csak az ökölszabályt állapítsuk meg:

Minél messzebb van a világító felület a modelltől, annál nagyobb területen mozoghat a modell anélkül, hogy a rá eső fény zavaróan sok vagy kevés lenne.

Nézzük mindezt a gyakorlatban!


A modell a pirossal bekeretezett területen mozoghat. A vakuk fénye a kék nyíllal jelölt irányokból érkezik majd, szórtan, mindenhonnan, a mennyezetről és a falakról visszaverten.

A nehezítés az ablak. Mivel látszódhat a képeken, az ablakot – pontosabban az ablakon túli tájat – többé-kevésbé ki kell égetni fehérbe. De az ablakon bejövő fény erősségét nehéz módosítani, ezért a világítást azzal kezdjük, hogy meghatározzunk azt az expozíciós értéket, ahol az ablak megfelelően mutat és ehhez igazodunk a vakukkal. Nem kell fénymérőt használni, ott a kamera!

A fenti hatáshoz az alábbi expoziciós értékek kellettek:

ISO400           f4           1/125s

Ilyen expo értékeknél az ablak szép, de a szoba sötét. A modellen pedig végképp nincs elegendő fény, mivel többnyire háttal áll az ablaknak. Idebent olyan erősségű ambiens fényt kell létrehoznunk, ami szintén megfelel a fenti expo értékeknek. Az alábbi két képek jól illusztrálják, milyen lenne a fotónk ambiens vakus világítás nélkül és milyen azzal együtt.

2016-06-22_vilagitasblog_2-3_0004

előtte

2016-06-22_vilagitasblog_2-3_0006

utána

A fenti példákon jól megfigyelhető, hogy a modell milyen szabadon mozoghat a térben anélkül, hogy akár az expozíciós értékeken, akár a vakuk beállításán változtatnunk kellene. Akár még az ablakban is pózolhat, háttal a kinti fénynek, ahogy a jobb oldali fotón látszik.

Díszítőfények


Az eddig bemutatott ambiens világítás akár önmagában is alkalmazható, minden további díszítés nélkül. Mindenki számára előnyös, a ráncok kisímulnak és a pozíció sem követel különösebb odafigyelést sem a modelltől, sem a fotóstól. Ami az előnye, az a hátránya is: a fénynek nincs igazán iránya és karaktere. Előnye a szabadság, amit nyújt, hátránya az, hogy nincs benne semmi extra. Korrekt, elfogadható képekre ad lehetőséget, de az így készült fotó csak akkor lesz különleges, ha azt a modell vagy a fotós más tekintetben teszi hozzá.

Ugyanakkor az ambiens világítás kiegészíthető további fényekkel. Maradhat főfény, vagy derítőként is használható. Ilyenkor persze kezdi elveszíteni legnagyobb előnyét, a szabadságot.

A fenti képen a háttér kap extra fényt, szintén a mennyezetről visszaverve, hátul a téglafalnál. A felülről érkező fény kiemeli a téglafal textúráját.

A lenti képeken pedig jobb-előről majd bal-hátulról világít egy softbox. Az jobb oldalin figyelhető meg a legjobban mennyi extra hangulatot ad a plusz fényforrás a képhez, utánozva egy ablak fényét.

Vége a harmadik résznek. Hamarosan folyt. köv.

Kredit:

írta: Nyulászi Zsolt (instagram.com/zsoltnyulaszi/)

helyszín: h-20 fotóstúdió, Budapest (www.h20.hu)

stúdiótechnika: Mikrosat (mikrosat.hu)

modell: Balogh Beáta

a fotók 100%-ban retusálatlanok